Balaton M. & K. Amatőr Művészeti Egyesület
Székhely: 8647 Balatonmáriafürdő Gróf Széchényi Imre tér 9.
Weboldal: www.balaton-m-and-k.hu

Vezetőség:
Elnök: Vida Endréné
Alelnök: Hajas Béla
Gazdasági vezető: Nagy Eszter
Vezetőségi tagok: Biró Katalin, Sasfalvi Gábor, Vida Szilárd

Történet:
1977-ben Tengerdi Győző a balatonkeresztúri iskola ének tanára, az úttörő csapat vezetője, az iskolai énekkar mellett zenekar létrehozását határozta el. Először szinfónikus jellegű zenekarban gondolkodott, de ezt a Marcali Zeneiskola tanári karának szakirányultsága nem tudta biztosítani. Kollár Anikó zeneiskola igazgatóval úgy határoztak, hogy fúvós szakokra iratnak be gyerekeket. Az volt a cél, hogy viszonylag rövid időn belül Balatonkeresztúrnak és Marcalinak közös fúvószenekara legyen.

Elkezdődött a tanulók kiválogatása és beiskolázása. Az első zeneiskolai növendékek Gál Zsuzsanna, Tóth János, Iglói Zsolt, ifj. Tengerdi Győző, és Tóth Edina voltak. A következő évben 30 – 40 keresztúri és marcali általános iskolás kezdett fúvós hangszeren zenét tanulni. A Zeneiskola nem tudott minden gyereknek hangszert kölcsönözni, ezért a balatonkeresztúri iskolások papír, rongy és vas gyűjtés pénzén hangszereket vettek. A Balatonmáriafürdői ÁFÉSZ és a Községi Tanács is vett hangszereket.

Pápai István a marcali zeneiskola rézfúvóstanára kapta a megbízást, hogy a két község településének zenekarát vezesse. Ő hangszerelte és sokszorosította az előadásra szánt műveket. A külön szerepléseken Marcaliban Horváth Endre, Balatonkeresztúron Pápai István voltak a zenekar-vezetők.

A közös zenekar neve „Marcali Zeneiskola Fúvószenekara”, 
a balatonkeresztúriak „Balatonkeresztúri Úttörő Fúvószenekar” néven váltak ismertté.

A zenekar alapító tagjai voltak: Bárdos Krisztina Trombita, Bugovics Bernadett Trombita, Csizmadia Éva Trombita, Dávid Erika Trombita, Gaál Gyöngyi Trombita, Gaál Zsuzsanna Trombita, 
Gál Károly Trombita, Gérusz Péter Trombita, Horváth Csaba Bariton kürt, Horváth Gábor F Kürt,
Horváth Jenő B Tuba, jelenleg is tag Horváth Norbert Ütő, Horváth Valéria Klarinet, Iglói Zsolt Bariton kürt, Király Andrea Klarinet, Magyar Zsuzsanna Klarinet, Matusek Katalin Klarinet,
Tóth Tünde Trombita, Kovács János F Tuba, Molnár Mariann Trombita, Nagy Ilona Trombita, Sass Attila Trombita, Ifj.Tengerdi Győző Klarinet, Tóth Edina Trombita, Tóth János Tenor kürt

Két évi vezetés után Pápai István Dombovárra költözött és a zenekar vezetését kényszerűségből, a nyári hónapokra Tengerdi Győző vette át. Helyi szerepléseken kívül kisérték a Balatonboglári Vegyeskart. A Balatonfenyves-alsói Úttörő Táborban két hétig készültek a külföldi szereplésre és közben Balatonmárián, Balatonfenyfesen és Fonyódon a strand közönségét szórakoztatták.

1980 nyarán a Somogy megyei Úttörő Elnökség 40 fő részére a bulgáriai Várnába 10 napos, repülős, tengeri üdüléssel összekötött szereplést adományozott. A zenekar minden este más-más táborban szerepelt. Volt olyan eset, hogy a közeli kempingben nyaraló Magyar Rádió Zenekar tagjai a Jászkun – induló hallatára bekéretőztek a táborba, hogy elismerésüket fejezzék ki a szép magyaros hangzásért.

Tengerdi Győző után 1980 őszén, Hajas Béla vette át a zenekar vezetését, aki az újonnan, immár kihelyezett zeneiskolai osztály tanári állását és Balatonmáriafürdőn szolgálati lakást kapott. Felesége, mint óvónő, a balatonmáriafürdői óvodába kezdett dolgozni. A kihelyezett osztály tanárának feladata a zeneiskolai oktatáson kívül a zenekar vezetése lett.

Hajas Béla a zenekarnak jelenleg is vezetője és karnagya. Ő következőként emlékezik: „Amikor fiatal pályakezdőként a zenekar élére kerültem egy álmom valósult meg. Alapvető szakmai célkitűzésem volt, hogy egyszer egy gyermek fúvószenekart taníthassak, vezethessek. Szerencsés voltam! Pápai István tanár úr talált rám a pécsi főiskolán, – utódot keresett. Egy egészen kiváló, rettentő jól hangzó, magas tudású zenekart kaptam. A gyerekek falták az anyagokat, rettentő gyorsan tanulták az új számokat. Ötletemre, a számomra első tanév végén, 1981. június 14.-ére megszerveztünk környékbeli karnagy kollégáimmal egy találkozószerű hétvégét a zenekaraink számára. A marcali és keszthelyi, szintén úttörő zenekarok jöttek el hozzánk, és a balatonmáriafürdői strandon megtörtént az első Balatonkeresztúri Fúvószenekari Találkozónak elnevezett rendezvény. Tisztelet és köszönet e helyütt is Szőke Géza és Horváth Endre karnagyoknak, akik mint alapítók résztvettek egy napjainkban is minden évben visszatérő, immár nemzetközi, országosan is elismert, méreteiben legnagyobb hazai fúvós találkozónak. A fúvós találkozók léte, évről évre visszatérő feladat. Meghatározta a zenekar immár 30 éves létét, 1981-től elválaszthatatlan a zenekar történetétől, annak szoros része. Célját és mottóját máig őrzi, miszerint – a profi és az egészen kezdő is egymás mellett jelen lehessen, egyik lássa miből lett, másik mivé lehet.”

Az idő múlásával, a zenekar alapító tagjai az általános iskolából kinőve a zenekart is elhagyták. Ezzel a jellemző problémával még sok évig kellett küszködni. Mindig voltak lelkes megszállottan tenni akaró tagok, de számuk állandóan változott és kevesen voltak. A nyolcvanas évek végén, látókörbe került viszont egy olyan tehetséges felnövekvő nemzedék, akikkel aztán teljesen újra alakulhatott a zenekar. Ebben a gyermeki korosztályban ismét volt annyi tehetséges növendék, mint a kezdetekkor. Bármilyen mennyiségű zenei anyag megtanulására hajlandók voltak. A tagok ekkor még „kicsik” voltak 4. – 6 osztályosok az általános iskolában.

Hajas Béla felkérésére, Gelencsér Lászlóné és Meretei Jánosné, az általános iskola tanítónői mazsorett csoportot alakítottak a zenekar mellé. A mazsorett csoport megalapítása ismét egy fontos állomás volt. A kis táncos lányok látványa a 11 – 13 éves gyermekekből álló zenekar előtt, nagyon gyorsan népszerűvé vált. Egyre gyakoribbak voltak a fellépések mely a legnagyobb motiváció volt. 1990 a rekordok éve. 84 fellépése, 3 külföldi utazása volt az egyre népszerűbb gyermekzenekarnak, mazsorett csoportjával együtt. Ez a zenekar lett később a mai zenekar megalapozója. Közülük még ma is, napjainkban is többen aktív tagok. Ez idő tájt egyre több tag volt már más településekről is, elsősorban marcaliból, de kéthelyi, balatonújlaki, zeneiskolás gyermekek is jártak a balatonkeresztúri próbákra. Ekkor Balatonkeresztúr Balatonmáriafürdő és Marcali Összevont Ifjúsági Fúvószenekar lett az együttes neve.

A marcali zeneiskola fúvóstanárai valamennyien sokat tettek a fejlődésért. Horváth Endre, Varga Lajos, Bogdánfalvi Zoltán, Koroknai János, Tóth Attila tanár urak régebben, Török Ferenc, Sárkány Zsolt, Sasfalvi Gábor tanár urak napjainkban, akik még be is ültek, és ülnek ma is, nem egy alkalommal segíteni, együtt muzsikálni tanítványaikkal. A szülők, a hozzátartozók hatalmas áldozatokkal alkalmazkodtak az együttes minden elfoglaltságaihoz, a hétvégi állandó fellépésekhez, a fesztivál rettentő bonyolult házigazdai teendőihez, programjaihoz, az utazásokhoz. Ahogy ma is, mindig is sokan segítették a háttérből a működés minden formáját. Nevük felsorolása jelen esetben lehetetlen is volna. Meg kell említeni, azonban minden tisztelettel, Nagy Lajos az általános iskola, elhunyt igazgatójának nevét. Az igazgató úr személye elválaszthatatlan a zenekar, a fúvóstalálkozók és az egyesület történetétől, ugyanúgy ahogy Dr. Völgyi Zoltáné „Zsuzsanéni” a marcali Zeneiskola néhai igazgatónőjének neve sem. Nem feledkezhetünk meg Bárdos János valamikori tanácselnök, később polgármester személyéről sem, aki minden személyével nagyon sok évig segítette, támogatta magánemberként is a törekvéseket.

A zenekar nyári programjaiban minden évben ott volt a fúvóstalálkozó, nem csak résztvevőként. Házigazdaként egyre több és több résztvevőt fogadott. Kialakult egy hazai zenekarokból álló „törzsgárda” akik minden évben eljöttek. És voltak zenekarok, szerte az országból, akiknek csak egy-egy alkalommal jutott lehetőség a résztvételre. Saját zenekarunknak így széleskörű hazai kapcsolatai alakultak ki. 1991-ben megjelent az első külföldi vendégzenekar is, majd 94-től rendszeresen minden évben külföldi zenekarok is résztvevők voltak. 1998-tól a több éve nagyszámú és egyre növekvő külföldi résztvevők száma miatt, a találkozó neve Balatonkeresztúri Nemzetközi Fúvószenekari Találkozó lett. A leglátványosabb attrakció minden évben az un. vízizene. Ekkor minden zenekar, mazsorett csoport a Balaton vizében zenél és táncol, külön-külön és együtt 3-4 számot játszanak el. 2002. évben 680 fő zenélt egyszerre a Balaton vizében, mely Guinnes rekord lett. 2006 évben, sorrendben a XXIII. találkozó zajlott, most is az eredeti régi tradíció szerint. Délelőtt menetzene, térzenék a községek különböző pontjain, délután közös térzene. Mindössze annyi változott, hogy míg 20 -25 éve a strand füvén zajlottak az események és 50 – 150 embert szórakoztatott a fúvószene, napjainkban hatalmas színpadon, impozáns fesztiválsátorban, professzionális technikai körülmények közt, sok ezer ember életébe kerül bele a nemzetközi fúvósélet rettentő színes világa. Kolber István a Balaton Szövetség elnökeként mondta egy fesztivál nyitó beszédében: „miközben Keszthely és Siófok azon vitatkozik, hogy melyikük a Balaton fővárosa, aközben ezeken a július végi hétvégeken minden kétséget kizáróan Balatonkeresztúr és Balatonmáriafürdő a Balaton kulturális fővárosa.”